Angolok - hétköznapok


Nyitottak és rendkívülien lazák az angol emberek. Nem nagyon látni, idegeskedő embert. A közhiedelemmel ellentétben nem mogorvák, hanem állandóan jó kedvűek, viccelődnek. Nincsenek fenntartásaik az "idegenekkel" szemben. Van igazságérzetük és azt bátran fel is vállalják .

Kattitnts a képre Gyakran megjutalmaznak egy-egy cukorkával a vezetésemért. De volt már, hogy kaptam kisebb csokoládét is.
Irigylésre méltó a hazaszeretetük. A Labdarúgó Világbajnokság alatt, minden 5-ik autó zászlóval volt feldíszítve, úgyszintén a házak ablakai is. Nem beszélve a nagy nemzeti szurkolásról a "pub"-okban, ahol tekintélyes mennyiségű alkoholt dolgoztak át a májukkal. Mondanom sem kell milyen nagy nemzeti tragédia volt az angol csapat 2. körből történő kiesése.

De nem csak a fociban patrióták. Érzem az angolokon a bennük lévő büszkeséget a hagyományaikra, ami egy belső energiát, tartást ad nekik. Láttam egy nemzeti ünnepen történő felvonulást, veteránok (tele volt a mellük kitüntetéssel), gyerekek (cserkészek), mostani katonák (kitüntetéssel a mellükön) masíroztak. És nagyon büszkék voltak. Mindenki . Már kiskorukban belenevelik a gyerekeikbe a brit nemzettudatot. Kattitnts a képre Van egy országos állandó akció ,aminek a neve "vegyél egy virágot az elesett hősök családjainak a megsegítésére" (Poppy). Ami azt jelent, hogy önkéntesek árulnak "poppy"-t és a bevételt az (világ minden táján, de főleg Afganinsztánban) elesett katonák családjai kapják. Szerintem ez jelentős összeg, mert majdnem minden második ember viseli vagy autóra ki van tűzve.(Hasonló mint a magyar kokárda). Ez nagyon fennkölt és dicséretes dolog és nagyon szép példája a nemzeti összefogásnak.
Érdekes reklámokkal toborozza az embereket a hadsereg. Meg kell hagyni, véleményem szerint, nagyon profi reklám.
Nagy mértékben ragaszkodnak a hagyományaikhoz. Tisztelik az antik dolgokat. OLD TIMER Nem ritkán 30-40-50 éves autókkal furikáznak. Sűrűn szerveznek "old timer" találkozókat. Ilyen volt a Bueileu-ban ,2010 májusában megrendezett II. világháborús "old timer" találkozó is, ahol korabeli ruhákban "partizánkodtak". Itt található az Angol Nemzeti gépjármű múzeum is,ahol még James Bond "híres-hírhedt" mindent tudó autói is ki vannak állítva. Van amelyiknek a belseje üres volt(!).
Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az emberi élet védelmére akár a közlekedésben, akár építkezéseken (szigorúan kötelező a védőfelszerelések használata) vagy a mindennapi életben. Főleg az elektromosságra ügyelnek nagyon. 2 évente be kell vizsgáltatni a nyilvános helyen lévő elektromos eszközöket. A falban lévő csatlakozók, mindegyik külön- külön főkapcsolóval van ellátva, sőt még a csatlakozó villában is van biztosíték.
A higiéniával azonban már nem állnak ennyire jól. Finoman fogalmazva, nem csak nyelvük Shakespaere-i, hanem a higiéniájuk is. Gyakoriak a szemét hegyek és a szemetest is csak a legutolsó pillanatban ürítik ki, amikor már egy gombostűt sem lehetne belegyömöszölni. A WC-kefe használata sem számít mindennapi dolognak, mint ahogy a "kis-nagy dolog" utáni kézmosás sem. Most már értem, miért nem divat itt a kézfogás. A felirat fordítása:"Kérlek moss kezet"
Itt két fajta ember doháyzik. Boldog és boldogalan(mondjuk ezt elmondhatjuk az ivászatra is). Már egészen fiatal kortól szívják a koporsószöget.Láttam 10-11 éves suhancokat is dohányozni. De mivel a dohányárú igen csak drága (5-6 GBP egy doboz cigaretta),sokan csavarják. Ez alól a nők sem kivételek.Nekem a 70-80-as évek jutnak eszembe erről,amikor a nagyapám a napszámosaival leült , hogy "sodorjon egyet és rágyújtson"!
Nagy előszeretettel költöznek vidékre, természetes, zöld környezetbe. Az utakat végig, folymatosan fák, bokrok övezik. Nem ritkán lombsátort fonva az út fölé. Nagyon szeretik az állatokat. Sokan tartanak lovakat. Megvesznek egy kis darab legelőt és egész évben ott tartják a szabadban a lova(ka)t. Hétvégén pedig felnyergelik és lovagolnak. Nyilván ezt csak a középosztály engedheti meg magának kb. 50.000 Font/év fizetéstől. Kattitnts a képre Akinek nem tellik lóra, annak általában kutyával vagy macskával kell beérnie. Meglepő módon szabad a pitt-bull tartása, sőt csak ritkán sétáltatják szájkosárral. Viszont a "kutyaszaratás" nagyon magas színvonalú. A gazda vonul a kutyája után egy műanyag tasakkal és azonnal felszedi a kutyaszart. Még melegen. A parkok tele vannak kutyaszarra előlátott gyűjtőládákkal. És el kell mondjam, hogy tényleg csak nagyon-nagyon ritkán lehet "aknába" lépni. Magukkal már nem törődnek ennyire magas színvonalon. Az igényes öltözködés nem a legelterjedtebb. Gyakran látni szétrongyolódott, nem felhajtott nadrágszárat vagy vasalatlan pólóban flangálókat. Az egészségük is tükrözi ezt az "élethez" való hozzáállást.
Az angol ismerőseim több, mint 90%-a dohányzik. Sőt sokan még csavarják a dohányt. Ez alól a nők sem kivételek. Az étkezést a többség, gyors éttermekben oldja meg. Mondani sem kell az ebből adódó súlytöbbletet és egészségtelen életmódot. Az emberek többsége mozgásszervi betegségben szenved. 90%-ának súlyos bokasüllyedése és lúdtalpa van . De ügyet sem vetnek rá. Viszont idősebb korukra, már a buszról történő leszállás is igazi kihívást jelent számukra. Sokszor látom, hogy erős fájdalmakkal küzdenek, amikor szállnak le a buszról.
Nyugdíjas korukra már általában összespórolnak annyit, hogy vehetnek egy házat valamelyik csendes (óceán parti) falucskában és ott éldegélnek nyugodt körülmények között. Pl. Hythe-ben (az óceán partján) vagy Romsey-ban(csendes kis falu) az utasok 80%-a nyugdíjas, akik gyakran bejárnak a városba ügyes bajos dolgaikat intézni az önkormányzat által biztosított állandó, ingyen jeggyel. És, hogy ezt is mennyire jól kitalálták, mi sem bizonyítja, jobban, hogy csak délelőtt 9 órától érvényes, hogy ne okozzanak zsúfoltságot a reggeli csúcsban, a buszokon. Mindenképpen dicséretes, hogy erre is gondoltak!