Történetek

Hamarosan újabb történetek...

.....Küzdelem a bürokráciával....

2011 JANUÁR 1 perces....gondolatok
Sok idős ember utazik. Nyilván ehhez nagyban hozzájárul az - ökormányzat által biztosított - ingyenes jegy is.
70 év körüli öreg úr. Zakóban. A zakó hajtókáján egy jelvény. Diszkréten megpróbálom "meglesni", mit ír rajta. Ez áll rajta: veterans british royal legion.
Kicsit megilletődök. Elgondolkodom. Vajon mennyi vér tapad a jelvény tulajdonosának a kezéhez? Vajon hány gyermek lett általa árva és hány özvegyet "produkált"?
Kérdések?
Csak ő tudja a választ.
Van aki fel meri tenni, van aki nem. Itt nem kérdezik. Itt a "hőst" látják benne.

Vezetési pihenőidőmben átlapozom az újságot.
"Megakad" a szemem egy fiatal "hősön".20 éves, ha van egyáltalán. A tekintete üres.Már megjárta a frontot.
Most fia született. Büszke. Már 20 évesen apa lett. Létrehozott már egy életet.
És vajon hányatt vett eddig már el? Hány gyereket tett árvává?
Vajon gondolt már erre?
Nem hiszem.
Viszont:"Van az a pénz...és gondolkodókra nincs szükség!"

Este van.Hideg. Egy 30 körüli nő áll a megállóban. Valami értelmiségi féle lehet, mert dosszié, papírok vannak nála. Megállok,nyitom az ajtót.
Besétál, nyújtja a jegyét.Elveszem ellenőrzésre.
- Ez régi jegy. Nem jó.- mondom neki. Ő is nézi. Tényleg.
El kezd matatni a táskájában. Múlnak a percek. Nekem mennem kellene. Már így is kések. Hátraküldöm, hogy ott barmolja ki a táskáját.
-Majd a következő megállóban rákérdezek jegyre - gondolom magamban.
Odaérünk a következő megállóhoz.
- Elnézést! Meg van a jegye? - kérdezem.
- Nincs - válaszolja.
- Akkor talán venni kellene egyet. Van pénze? - adom a tanácsot.
- Nincs - válaszolja.
- Akkor sajnálom. Nem tudom tovább vinni.- válaszolom.
- Mikor van az utolsó busz ? - kérdezi, mielőtt lekullogna.
- Nem tudom. Nekem ez az utolsó járatom ma. - válaszolom.

(Mi vagyok én ? Két lábon járó menetrend? Van vagy 200 menetidő. Honnan a fenéből tudjam?)
Elgondlkodtató egy értelmiséginek kinézőnek ennyi esze van. Még 2,90 Font sincs nála(egy szendvics ára itt, kb. 300-400 forint otthon), amivel hazamehetne.
Igaz a mondás: "Minél értelmesebb vagy, annál kevesebb esélyed van a boldogságra".
Ő boldog lehet. Leglább is a "mutatványa" alapján.

20 éves anyuka. A gyerek a kocsiban. Beszállnak.
- Hová lesz? - kérdem.
- XY faluba - mondja.
Megvárom, hogy kivegye a pénzét, addig nem ütöm be a gépbe a jegyet. Tapasztalat. Már párszor előfordult, hogy a végén nem volt pénz, én meg adminisztrálhattam a jóváírandó jegyeket. Már nem hagyom magam átverni.
Kapirgál a pénztárcájában. "Megelőlegezem" a bizalmat neki. 2,90 csak lesz-gondolom. Kinyomtatom a jegyet és nyújtom neki.
- 2.90 lesz - mondom.
- Nincs annyi - néz rám.
- Mennyi van ?
- 2,35 - válaszolja.
- A jó k. anyád - gondolom- Most adminisztrálhatok miattad
- Ok. A különbséget majd én fizetem a saját zsebemből - mondom neki és hátraküldöm, hogy ne is lássam.
Elgondolkodok. Mennyi esze lehet ennek a nőnek?
De ami még rosszabb, mire használhatja? Ha ennyi felelősége van (indul valahova és nem tudja van-e elég pénze jegyre), akkor hogyan fogja a gyerekét felnevelni.
Mit tanulhat majd tőle a gyereke?
Az is ilyen hülye lesz?
A kör bezárul(t).

Önkormányzati cég autója van leparkolva az út mellett. A vezetője nyugodt, nem siet.
Olvas. Naponta látok ilyet. Végül is ki kell valamivel tölteni a munkaidőt. Nem? Különben rájönnének, hogy a nélkülözni lehet a munkáját. A gondolom a főnöke sem "szakad" meg a munkájában.
Hát már csak így van ez. Mindehol vannak léhűtők. Nem is kevés pénzért!

2010 DECEMBER

"Vizeletadásnál mentem a toalettre és egy fél literes poharat csordultig öntöttem teával.
Mondta a nõvérke ennyi nem kellett volna. Tovább olvasom...>Kattins ide!<

Ha igaz lenne, hogy a "Lustaság fél egészség, akkor itt csak egészséges emberek élnének.
A minap, nagyon felmérgelt ez a lusta , trehongya itteni népség.
Hosszú járton voltam, aminek kb.5km-ként van csak megállója.
Felszállt egy asszony a gyerekével. Mondom neki, hogy elõbb kell majd le szállnia, mert ott nincs megálló, ahol õ akar leszállni. Kb. 300-400 métert kellett volna ezért, pluszban gyalogolnia. Látszólag tudomásul vette. Ráadásul, amikor a közelebb értünk, szóltam neki, hogy most szálljon le, mert a következõ megállótól már nagyon messze lesz neki visszajönni. Nem akart leszállni. Amikor odaértem , ahová menni akart, egyre nyomkodta a csengõt, de nem állítottam meg a buszt neki. Ekkora ez miatt kiverte a palávert. Egyszer ûen nem értem az ilyeneket.
A másik esetben, az illetõ utas, "úriember", kikövetelte, hogy méterre pontosan a megállónál álljak meg még egyszer, holott kb. 10 méterrel elõbb már meg kellett megállnom az õ általa követelt ponttól, egy már elõttem bent álló busz miatt. Mindenki leszállt, egyedül õ nem, hogy még véletlenül se kelljen 10 métert pluszban gyalogolni.
A harmadik esetben, nem akart leszállni a végállomáson az illetõ utas, "úriember", mert oda szeretett volna menni, ahol a buszt szoktam visszafordítani. Ez kb. 300-400 m plusz gyaloglás lett volna. Természetesen nem engedtem, mert ha valaki meglát, hogy +ban fuvarozok vagy elesik leszálláskor, 1-az-1ben én fogom elvinni a balhét. Arról nem is beszélve, hogy szintén 5 perces séta helyett, inkább fizetnek 2 eurót, mint hogy elsétáljanak 500 métert.
Egyébként is ráférne arra a hájas seggükre....
:-)
De sorolhatnám a lustaság további megjelenési formáit is:
- lusta megnyomni az utasleszálló csengõt. Én meg találjam ki, hol akar leszállni.
- alkonyatkor, ködben, esõben lusta felkapcsolni a tompított fényszórókat (de az is lehet, hogy tudatlan - az még rosszabb)
- lusta irányjelzõt adni a keresztezõdésben. Ezért gyakran meg kell állítanom, ezt a 20 tonnás monstrumot. HIÁBA!
- lusta becsukni a sofõr pihenõszoba ajtaját, ami direkt az udvarra nyílik, így hiába a f ûtés, bent is lehet élvezni a "mínusz" fokokat.
- lusta felemelni a kezét, hogy a megfelelõ busz álljon meg neki a megállóban. Ha meg megállok neki, akkor meg néz rám, mint a birka, hogy minek álltam meg. (Meg kell hagyni, az idõsek nagyon korrektek, ebbõl a szempontból. Ők mindig jelzik, ha fel akarnak szállni.)
- lusta megmondani, ha "gyerek-kedvezményes" jegyet kér. Nekem kellene kitalálni, hogy hány éves és hogy jár-e a kedvezmény.
- lusta kezet mosni (kis-nagy) WC-zés után
- lusta lemosni a WC-t maga után

Fuck off!
Este van. 2 babakocsia anyuka és egy mankóra támaszkodó "úriember" várakozik a megállóban.
A babakocsis "anyukák" (19-20 éves) egyértelm ûen megélhetési szülõk. Messzirõl látszik. (Itt jobban meg lehet élni 2 gyerek utáni segélybõl, mint a buszvezetoi fizetésbõl!). A mankós "úriember", fiatal, 25-30 év körüli. Válhetõen még a "kis érettségit" sem sikerült megszereznie. A szemek árulkodnak.
Beállok a buszöbölbe. Ajtó nyit. A küszöböt lejjebb engedem, hogy könnyebben be tudjon szállni. Betipeg a mankós, majd azt mondja:
- Otthon hagytam a jegyemet
Mire én:
- Nagyon sajnálom, de ha az ellenõr megfog, akkor engem kirúgnak (ami igaz), téged pedig megbüntetnek.
- De nincs pénzem - válaszolja
- Kérjél kölcsön! - adom a tanácsot.
Még pár percig próbálkozik hablaty dumával, de amikor látja, hogy nem tudja "eladni" a dumáját, akkor hátra fordul az egyik babakocsis lányhoz és kér/kap tõle 5 fontot és megveszi a jegyét, és hátramegy, leülni.
Leszállásakor fokozott figyelemmel állítom meg a buszt, nehogy elessen, majd megint alacsonyra engdem a küszöböt, a leszállást megkönnyítendõ.
- Köszönöm és viszlát - mondom a minden utasnak járó "kötelezõt".
- Fuck off! (magyarul:Bazd meg magad)- kapom a választ tõle.
Mire én, kicsit meglepõdve és fanyar mosollyal:
- Köszönöm!

...sugárzott a gyûlölet a szemébõl....
"Fel áll" a szõr a hátamon,amikor 3-4-5 éves gyerek vagy idõs néni-bácsi várakozik a megállóban.
Most az idõsebbekre nem térnék ki, mert gyerekrõl lesz szó:
"Buszos karrierem" elején, amikor még nagyon-nagyon tapasztalatlan voltam, volt egy apró balesetem .
Tudni kell, hogy a fellszálló anyuka+gyerekek kombináció, 90% - a "hülye anyuka + hülye gyerek" kategóriába tartozik. Legfõbb jellemzõje ennek a kategóriának, hogy "hülye anyuka" sz.rik a "hülye gyerek" testi épségére (is). Telefonál,sms-esezik, mindent csinál, csak nem vigyázz rá. A "hülye gyerek" meg ugrál, szaladozik a buszban és senki nem törodik azzal, hogy egy apró fékezés esetéén is, mint a golyó, úgy fog a szélvédõhöz csapódni.
Erre én sem ügyeltem az elején és be is következett egy apró baleset. Aminek tulajdonképpen nagyobb volt a füstje, mint a lángja, lévén, hogy ekkora "koccanást", a gyerekek naponta "átélnek" az óvodában vagy a játszótéren. De ettõl függetlenül, komolyan kell vennünk.
Ne mondjam, milyen herce-hurca, nyavajgást,idegeskedést okozott ez nekem.
Na azóta nagyon odafigyelek és ha megjelenik a "hülye anyuka+ hülye gyerek" kombináció, akkor leültetem õket és nincs szaladgálás. Állandóan figyelem a tükörbõl(néha jobban, mint az utat), és ha "megmoccan" rögtön "lecsapok" rá.
Nos,pontossan így indult ez az eset is, csak itt a "hülye apuka + 3 hülye gyerek" volt a felállás. Egyébként a gyerekek is pont olyan idegbajosak voltak, mint az apjuk. (Nem hiába a gyerek, a szülõ tükörképe)
Amikor a gyerekek meglátták a közeledõ buszt, eszetlen ugrándozásba kezdtek, rohangátak le-fel a megállóban. Ilyenkor félek, nehogy a busz elé ugorjanak, vagy lökjék egymást, ezért nagyon lassan gurulok be a megállóba és a kezemmel "hessegetõ-távolító" mozdulatokat mutatok, hogy húzódjanak fére (az esetek 90%-ban hiába).
Most is így történt. A "hülye gyerek" már ott ugrált, ordibált az ajtó elõtt, mint 1 idegbajos és rohant volna be a buszba. Megálltam és vártam kb. 5 mp-t, hogy hátha elmúlik az idegbaj róla, de nem ez történt. Kinyitottam az ajtót, erre elkezdtek berohanni én meg erélyes hangon rájuk szõltam, hogy:
- Lassan,lassan!
Ezen némileg meglepõdtek (lehet, hogy ez volt az elsõ fegyelmezés életükben ), de ennek ellenére leültek. De a hülye apukának ez nem tetszett és kioktatott, hogy majd õ vigyáz a gyerekeire. Gondoltam, nem szállok vitába vele, így továbbmentünk.
Hanem, amikor szálltak le, akkor nekem rontott apuka. Nem tudom mit hadart, mert 1 mukkot sem értettem belõle, a "Fuck off"-on kívül. De az a vérben forgó, gy ûlölködõ szemek, na az volt, amin megdöbbentem.
Nagyon!
Még akkor is, ha közepes alkoholt szintet mért volna nála a szonda, ha megfújja.(Viszont ilyenkor maximálisan õszinte az ember, azt mondja, amit tényleg gondol.)
Nem tudom mi lehetett az a gy ûlölet a szemében.
Talán idegengy ûlölet?
Borzasztó volt.
Hát nem örültem neki, az biztos.

2010 NOVEMBER

Jó ha az ember tudja a "sárga angyal" telefonszámát ....
...csütörtökön el akartunk menni Londonba. Már 1x mentünk volna,de elmaradt. Reggel, amikor felébredtem, azon filóztam, hogy menjek vagy maradjak. Nem volt kedvem menni.... Ilyenkor a másik "énem" lép "akcióba" és a lusta énemet fenéken billentvén, csak azárt is kierõszkolja a testtõl a végrehajtást vagyis csak "kierõszakoltam" az indulást (ez azért érdekes, mert lehet, hogy így akart a sors figyelmeztetni, mint késõbb kiderült) :-) Felpakoltam kajából és elindultunk.
Kb. 70 km után megéheztem, ilyenkor rögtön ennem kell, mert megfájdul a gyomrom. Behajtottam egy autópálya parkolóba.
Én ki, kaja ki, evés elkezd. Eddig minden rendben is volt. Egyszer csak látom, hogy elhagyja a parkolót, egy A-A céges-szerviz akkumlátor mentõs, útmenti segélykocsi (ez otthon az autó klub, sárga angyalainak felel meg. Itt több cég is ûzi ezt. Már évi 25 fontért lehet ilyet igényelni.)

Nem sokat törödtem vele, ettem tovább. Kaja befejezeve, majd indul(t)unk (volna)tovább.
-Kretttttty! - Meg se nyikkan a kocsi.
Jó kocsim van, nem ezt vártam tõle (mint késöbb kiderult, nem a kocsinak volt baja, hanem ha úgy tetszik, az én hibám "levét ittam meg" )
Akkor látom, hogy még ettem, úgy hagytam a fényeket. Kb. 5-7 percig és lehúzta az akkumlátort.
-Király ! -gondoltam.
Már egyszer történt ilyen, de mivel meleg volt a motor is , meglöktük és beindult. Megtoltuk most is. Semmi. Na akkor toljuk oda a lejtõre és onnan próbáljuk. Megint semmi.
-Király !!!!!
Közben odajött egy nyakkendõs, AUDI 6-os GTI szuperkocsi söfõrje, hogy segíthet-e? Akár megtolni vagy akár bebikázni.
Néztem egy nagyot, de megköszöntem, hogy majd meglökjük egyedül is. Nem tagadom , jól esett. De csak nem akart beindulni a kicsike. Ezért csak szóltunk a nyakkendõs-Audisnak,hogy akkor "bikázzunk" egyet. Ott termett a csodajárgányával, pikk-pakk bika fel, indítózás..... Semmi.
-Hmmm, itt kicsit összetettebb lesz a probléma.- gondoltam magamban.
Ok, megköszöntük a segítséget , majd az úriember elment. Mi meg letoltuk a kamion parkolóba a kocsit. A kocsi olyan jeleket produkált, mint amikor nincs rendes test érintkezés, az akkumlátor és a váz között. Gondoltam pillanatok alatt lekapom a fõ test csavart, megtiszítom és már mehetünk is. Igen ám csak ez a csavar nagyon nehezen közelíthetõ meg villáskulccsal, ráadásul rá is volt rohadva, mert nyilván, akkor csavarták ki-be utoljára, amikor összerakták a gyárban. Már "vért pisáltam", de csak nem engedett meg a csavar.
- Nem lehet,hogy ezen bukjak meg és hogy ez az apró csavar miatt kell majd kihívni a "sárga angyalt". - gondoltam.
Végül is 20 perces kínszenvedés után sikerült. Megindult a csavar. Viszont, amilyen könnyen lehetett lecsavarni, úgy kezdett nõni az aggodalmam, mert ha könnyen jön, akkor nem volt berohadva az érintkezés, ergo nem is ez a baj. Így is volt. Megtisztítottam, visszaraktam és hevesen dobogó szívvvel, nekiláttam az újraindítózásnak. Mondanom sem kell, megint semmi. Nem indult.
Idõközben, kicsit kezdett észhez térni az akkunmlátor, de nem volt annyi ereje, hogy megforgassa a motrot.
Na szépen vagyunk - gondoltam - Akkor meg az akkumlátor lesz zárlatos.
Annak ellenére,hogy hetente/2 hetente ellenõrzöm a kocsi létfontosságú elemeit, folyadékszinteket, nem volt jele, hogy az akkumlátornak baja lenne (van rajta egy kis jelzõszem, ami ha zöld, akkor minden OK az akkumlátorral- mondanom sem kell, mert jól átvert. Annak ellenére, hogy zöld volt, nem indult)
Bementem az 50 méterre lévõ benzinkútra, de természetesen akkumlátort nem árultak. Miért is árultak volna? (egyébként ilyen szempontból Magyarország sokkal élhetõbb ország.Mindig lehet kapni ami kell, az önsegélynyújtáshoz, itt meg jóformán semmi. De igaz is, minek, mert itt fele autós még a motorháztetõt sem tudja kinyitni). Na ez a lehetõsség akkor kilõve.
Hát akkor most mit tegyek? Nem szívesen kérek segítséget sohasem, igyekszem a problémáimat egyedül megoldani mindig. Most is így akartam. Egyébként, amikor maga van az ember egy idegen országban, ahol nincs ismerõs és rendeszer is úgy van kitalálva, hogy lehetõleg ne tudja az ember megoldani egyedül a problémáját (hanem vegye igénybe a szolgáltatást és fizessen- na de ez a kapitalizmus). Mert otthon ugye telefonál az ember az elsõ ismerõsnek és vagy hazahúzzák vagy elviszik a kért helyre.
De itt kinek telefonáljak ?
Végül is lett volna kinek, de nem várhatom el, hogy most dobjon el mindent az illetõ és rohanjon ide 70 km-t. Szóval két lehetõség volt:
1/ vagy bemegyek a közeli faluba, ami kb 50 perc gyaloglás oda és 50 perc vissza (mivel busz az nuku volt azon a helyen), próbálok akkumlátort szerezni és meg van oldva a probléma. De ki tudja ebben a kis faluban van-e olyan bolt, ami árul egyáltalán akkumlátort, pláne pontosan ilyet. A másik meg, ha visszacipelem gyalog a nehéz akkumlátort és mi van, ha mégsem ez a baja? Akkor "lefényképezkedhetek" a tudományommal. Ráadásul elcseszek jó pár órát.
2/ mégis kihívjuk a "sárga angyalt" Végül is a 2 megoldás mellett döntöttünk. Tudni kell, hogy egy ilyen mutatvány, a probléma súlyától függõen akár 300 font (350 EUR) is lehet. Hát nem örültem neki az biztos. Mivel a Lloyds-os bankszámlám fizetõs (8 font /hó), a számlavezetési díj fejében még plusz úti segélyszolgáltatást, európai utasbiztosítást és telefon ellopási biztosítást is kapok. Nem hiába Lloyds. :-) A magyar bankok elbújhatnak szégyenükben, ahogyan lehúzzák az embereket a semmiért.)
Na gondoltam,akkor most kiprobáljuk. Felhívtuk a bankot,akik nehezen, de beazonosítottak és 1 óra múlva igérték a mentést. Na jól van,akkor most már hátra lehet dõlni és csak várni. Kb. 15 perc múlva jött egy automata sms, hogy a kocsi elindult felénk és kb. 20 perc múlva itt lesz.
- Hmmm, ez nem semmi- gondoltam- ez aztán a szolgáltatlás!!!! Mégiscsak nyugat és kapitalizmus!
:-)
Közben elmentem kifizetni a parkolási díjat, mert ki volt írva, hogy ezen a pihenõhelyen max. 2 órát lehet ingyen parkolni, utána 8 font 24 órára. Na, ez egy kicsit szarul esett, a mások által, hõn istenített nyugattól, mert Mo-on nem kell fizetni az autópálya parkolóban. Addig maradsz ott ameddig jól esik. De mindnegy, ez van.
Közben odaálltam a parkoló bejáratához, hogy lássam ha jön a "sárga angyal".
Legnagyobb meglepetésemre, megjelent egy 10 méter hosszú luxus limuzin, olyan, amiben a hollywood-i sztárok járnak vacsorázni.
- Ejnye - gondoltam- de fel vitte az Isten a dolgomat, ennyire megbecsülnek, hogy ilyen autót is küldenek, csere autónak. Mint késõbb kiderült, mégsem nekem küldték, hanem csak betért megpihenni az a 3 öregasszony, aki kikászálódott nagy nehezen ,ebbõl a csodajárgányból.
Nem sokkal késõbb, azonban megjelent,a "sárga angyal" - AA kocsi. Bemérte az akkumlátort, mint kiderült , ez volt a baj. Bebikázta és vígan felpörgött a motor. Megírta a jelentést és elment.
Nagyon korrekt volt a szerelõ és mindezt ingyen, mivel van biztosításom a banknál. Még egy meleg teát sem akart elfogadni.
Aha, csak most nem lehet leálltani a motort, mert akkor kezdhetjük elõrõl. Ennek ellenére, csak lefullasztottam induláskor, az adrenalint növelendõ.
De gond nélkül elindult újra. Ekkor már dél volt.
Akkor most tovább Londonba, lévén, hogy már csak 50km volt Londonig és kihívni a sorsot vagy vissza haza és venni egy új akkumlátort?
A második megoldás mellet döntöttem.
Körül jártam az alkatrészeseket (lévén, hogy én is az voltam 2 évig) és kiderült, hogy az elsõ kettõ dupla árért, kb. 85 fontért "vett volna palira" (ami még magyar viszonylatban is nagyon túl drága, ezért megint egy "mínusz" a nyugatnak).
A kedvenc alkatrészhelyemen, természetesen 46 fontból megúsztam és most van egy új akkumlátorom meg némi tapasztalatom.
Hát így történt ez a nagy kaland....
Az érdekesség,hogy az írás elején említettem, hogy amíg ettem, az orrom elõtt ment el az"akkumlátoros sárga angyal".
De ki gondolta,hogy 5 perc múlva már szükségem lesz rá?
Vajon véletlen volt?
Reggel, ébredéskor sem "volt kedvem" elindulni.
Vajon véletlen volt?
Ki tudja?

2010 OKTÓBER

Angliába tegnap beszökött az õsz ....

Ady Endre: Párizsban járt az Ősz

Párizsba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Kedvenc versemmel kezdtem, ezt a gondolat bekezdést. Nem véletlenül, mert az õsz a kedvenc évszakom. A levelek színes kavalkádja utánozhatatlan és nem csak a szemet gyönyörködteti,hanem a lelket is. Kattitnts a képre
A napokban azon godolkodtam,amikor erdõkön keresztül vitt az utam ( minden nap járok erre), hogy mennyiben különbözik az itteni õsz az otthoni Tisza-partjától vagy a Pilis-hegyeitõl õsszel. Színekben talán semmiben, de az a lelki érzés, ami mögötte van és ehhez kapcsolódik, abban mindenképpen. Lehet, hogy ezt hívják honvágynak? Csináltam pár képet az angol õsz színeirõl....
Kattints ide >>> Az õsz színei Angliában... <<<

Azóta Vudu-istenként tisztel...
Augusztustól új lakásba költöztem. Ez egy több szobás lakás, nemzetközi összetétellel. Egyébként ez itt teljesen elfogadott és normális dolog. Itt az emberek nagy többségének nincs saját lakása, hanem vagy bérli egész életében, jobbik esetben az állam bérli neki. Aki nem bérel egész lakást, az általában "shared house-ban" (megosztott lakásban) lakik. A velem lakók közül is, kettõnek van Londonban lakása, de õk (is) itt kaptak munkát és ezért hét közben itt laknak velünk, hétvégén pedig visszamennek Londonba.
Az összetétel a következõ:
1 darab francia
1 darab angol
1 darab Dél-Afrika-i
1 darab ghánai

Szóval....
Van az alattam lévõ szobában egy nagy darab, fekete pasas, olyan Idi Amin szabadságharcos kinézet û. Van neki egy gyereke, de nem él vele, mert elvált. Afrikából jött, Ghanaból vagy honnan, olyan 30 körüli lehet. Rendes gyerek, úgy nincs is vele különösebb baj.
Szokott fõzni egy kondér rizsát, aztán azt eszi egész héten. A múltkor meg fõzött valami kecske vagy zerge húst vagy mit tudom én mit. Valami nagy csontok voltak a lábasban. Aztán ott hagyta a konyhában és elt ûnt pár napra. Belekukkantottam néha, lassan kezdte lepni a penész. Egyszer csak megjelent az emberünk és szép lassan megeszegette a zerge húst, olyan penészesen. Gondoltam jó gyomruk van ezeknek, nem árt nekik, hisz Afrikában ettõl sokkal szarabb kajákon élnek.
Valami biztonsági õr a munkája és mindig éjjel dolgozik. De ha szabadnapos és éjjel itthon van, akkor olyan éktelen horkolásba csap, hogyha alszik, hogy alig lehet tõle aludni. De az is lehet, hogy így tartják arrafelé távol, az oroszlánokat. Nem is zárjuk az ajtót, minek? Az éktelen horkolása, úgyis távol tart minden betörõt. Érdekes, hogy perceken belül el tud aludni és rázendít a horkolásra. Ezért nagyon irígylem! Gondolom az elalvás elõtti, problémák miatti gyötrõdés, számára ismeretlen fogalom. Boldog és nyugodt. Azt hiszem a "Minél értelmesebb vagy , annál kevesebb esélyed van a boldogságra" kijelentés, az õ esetében hatványozottan igaz.
Gyakran telefonál,akár órákat is. Ilyenkor megsz ûnik a világ számára és nagyon beleéli magát. Az az érzésem, hogy a szomszéd faluba próbál átkiabálni, ahogy náluk szokás vagy egészen Afrikáig. Legalábbis, ami a hangerõt illeti. Ja és az ajtókat nem tudja csendben becsukni, csak bevágni, úgy hogy beleremeg a lakás. Lehet, hogy ez ismeretlen fogalom volt a számára eddig, mármint az ajtó, mint nyíllászáró.
Egyszer jött hozzám, hogy mindig elt ûnik az internet a gépén. Megjavítottam neki, azóta Vudu-istenként tisztel. Egyre erõltette, hogy mutassam meg neki, hogyan kell csinálni, de lebeszéltem róla, a WINDOWS összeomlást megelõzendõ. Ennek ellenére, mondom, amúgy nagyon jóindulatú, jámbor pasas.
Gondoltam, megtréfálom.
Most van ideje az angolszászok ünnepének, a Halloween-nek és mindenhol árulják a félelmetesebbnél, félelmetesebb álarcokat. Vettem is egy ilyet. Lásd a képet!
Feltettem a fejemre, amikor háttal állt, el volt gondolkodva és megkocogtattam a vállát. Erre õ visszanézett és meglátott engemet vagyis az álarcot. Annyira megijedt, hogy felordított ijedtében, majd bemutatott egy bakkecske ugrást és 1 méterrel távolabb landolt (ez biztos valami oroszlánok elleni manõver lehet). Majd befosott az ijedségtõl, én meg a nevetéstõl. Azóta nagyon jó haverok vagyunk.

Az olaszok hõs szerelmesek...gondoltam, segítek
Van egy szintén bevándorló, buszos kollégám, akit Lorenzonak hívnak.
Ő 30 év körüli,olasz származású, akinek olasz szülei kivándoroltak Brazíliába. Ő már onnan érkezett Angliába tizenévvel ezelõtt. Itt is házasodott meg egy angol nõvel és kb. azonos szinten beszéljük a nyelvet. Ezért (is), jól összehaverkodtunk.
Történt egyszer, hogy pontosan azonos idõben volt vezetés szünetünk. Vett egy drága, csoda iPod telefont és azt mutogatta nekem. Ami, ha hívás érkezik,pl. megjelenik a hívó fényképe a kijelzõn. Közben, éppen csörögni kezdett a telefon és láttam, hogy megjelenik a hívó fényképe, egy fiatalos nõ. Feltételeztem, hogy a felesége.
Lorenzo felvette a telefont és elkezdett vele beszélni. Beszéltek pár percet, nekem meg bevillant egy "jó ötlet".
Odamentem Lorenzo mellé, a telefon közelébe és elkezdtem kiabálni, hogy:
- Oh Lorenzo, yes, yes! Push, Lorenzo,push(Nyomjad Lorenzo, nyomjad). Oh yes, oh no! Lorenzo, i love you(Lorenzo szeretlek)! - Olyan hanghatásokat keltve, mintha Lorenzot éppen egy szerelmi légyott közepén vette volna fel a telefont.
Lorenzo bírta egy darabig, aztán bedurrant az agya és kiment.
Én meg jót röhögtem.
:-)
Felbuzdultam az álarcos mutatványomon, Lorenzot is "megugrasztottam" egy este.
Ez annyira megtetszett neki, hogy õ is vett egy ilyen álarcot.
De nem bírt magával a bolondja és feltett buszvezetés közben. Lásd a képet!

2009 OKTÓBER - 2010 SZEPTEMBER

Nem úgy van az...
Történt, még egyszer a buszos karrierem elején, egy asszony úgy ítélte meg, hogy nem uralom a buszt kellõképpen. Természetesen nem így volt. Mert rákérdeztem a többi utasra, hogy tényleg veszélyesnek ítélik a vezetésem. Egyöntet û "NEM" volt a válasz. Sõt az egyik utas írt egy e-mail a cégnek, megelõzvén, hogyha a reklamáló nõ panaszt tenne ellenem a cégnél, akkor tudják, hogy egyáltalán nem vezettem veszélyesen.

Angliában nehéz megtanulni angolul...
Aki azt állítja,hogy Angliában könny û megtanulni angolul,az azt hiszem téved. Legalább is,aki az "utca emberétõl" próbál angolul tanulni. Az egyik itteni nyelvisklola tanárom vallotta be/mondta ,hogy "english people are leazy" (az angol emberek lusták-mint kiderült elképesztõen lusták!!!!),amit nem igazán tudtam még az elején értelmezni. Ma már annál inább. Nyilván õ csak a nyelvre gondolt (én meg mindenre), hogy ahol csak lehet rövidítenek.
Sajnos nem csak az angol nyelvtani szabályok szerint,hanem ahogy jön. Ezért az "utca embere" mérhetetlenül hadar, "lenyeli" a szavak végzõdéseit, "kispórolja" a mássalhangzókat a szavak kiejtésekor. Ennek eredményeként egy hadaró,ökögo-makogó zagyva nyelv jön ki,ami sokkal közelebb van Dioclecianus csárszár idején beszélt, kínai-mandarin nyelvhez ,sem mint "normális" nyelviskolákban tanított angol nyelvhez.
Ezt annak alapján állítom,hogy az utóbbi nyelvet beszélõ, itteni angolokat 90%-ban értem,még a "kínai-angolt" beszéloket alig. Sajnos a mindennapi munkám során, 99%-ban, ezen utóbbiakkal találkozom, erõsítvén azt a mondást is,hogy:
" Aki igénytelen, az az anyanyelvében is igénytelen."
Ennyi bevezetõ után, remélem világosá válik a kedves olvasónak,hogy a kollégáim,utasok beszédjébol jóformán semmit sem értek. A kommunikáció kb. úgy zajlik,hogy "elkapok" egy-egy szót a hadarásukból és megpróbálom kikövetkeztetni,hogy akkor "mi is van"? Vagy csak helyeselek,bólogatok, mosolygok, egyetértek. Ezért sokan szeretnek velem beszélgetni(néha akár fél órákat is),mert sohasem mondok ellent és én mindig "megértem" oket, a problémáikat.
Az elején történt még a "karrieremnek",amikor egyszer bent ültem a sofõr-pihenoszobában és bejött az egyik sofõr kollégám.
Köszöntünk egymásnak:
- Rájt? (egyébként:Are you all right?- minden rendben?)
- Rájt?
- Ok
- OK
Ahogy kell. Gondoltam ezzel le van tudva a kommunkikáció. De nem így történt. Én ültem a fotelben, õ meg el kezdett turkálni a szekrényében, úgy,hogy csak profilból láttam a jobb oldali arcát. Ő tovább beszélt,kérdezgetett,amibol egy k. büdös szót nem értettem,mert úgy hadart,hogy az valami. Mivel illedelmes akartam maradni és hogy lássa,hogy figyelek rá, én megértoen bólogattam, "Igeneltem", "Sure"-ltem (természetesen).
Még kérdeztem is.
-Realy? (Valóban?)
Ő is tovább beszélt,mint aki figyel, de azért csinál valamit közben.
- Hát jól van - gondoltam - biztosan el leszünk így egy darabig. El is voltunk.
Hanem vagy 10 perc után befejezte a szekrényében a matatást és bezárta azt,majd szedegetni kezdte a holmiját,mert indult vezetésre. Akkor viszont már felém fordult a bal felével is,amikor is én felfedeztem a bal fülén a "blue-tooth" fülhallgatót és akkor "esett le" nekem,hogy az elmúlt 10 percben telefonált valakivel, azzal folytatott eszmecserét és nem velem.
Hát mit mondjak?Nem volt mindegy.

Az asszony nem ül az ura mellé...
Szintén nagyon az elején történt még a "karrieremnek",amikor már egyedül dolgoztam,de nem igazán voltam még "tisztában" a "mi, hol van" dolgokkal.
Történt egyszer,hogy indulás elõtt odajött egy indiai turbános, 60 körüli ember és megkérdezte,hogy Cadnam-ba megyek-e? Annak ellenére,hogy a buszon kb. 30 centis, nagy betukkel írja,az úticélt,az emberünk biztos,ami biztos alapon még tõlem is megkérdezte. Én rábólintottam,hogy igen. Megvették a jegyet (mert ketten voltak a feleségével),elvonultak hátra a buszba és leültek. Természetesen nem egymás mellé,mert vélhetõen az õ szokásaikban, az asszony nem ül az "ura" mellé.
Megfigyeltem,hogy az utcán sem mennek egymás mellett,hanem a férfi elol,az asszony meg utána 2-3 lépéssel. Szóval leültek egymás után és elindultunk. Én többet nem is foglakoztam velük,csendben voltak,nem volt velük baj. Néha bele-belenéztem a "belso" tükörbe. A férfi úgy ült ott,mint egy igazi maharadzsa. Büszkén, egyenes háttal, kihúzva magát, szótlanul.Néha egy kicsit összevonta a dús szemöldökét és szúrósan nézett a sötét,kissé félelmetes szemeivel, de nem foglalkoztam vele különösebben.Mint késobb kiderült, volt neki oka rá,csak akkor én még nem tudtam.
Körbementem a kijelölt útvonalon és már visszafele jöttem,amikor félúton odajött hozzám és megkérdezte,hogy:
- Mikor megyünk Cadnam-ba?
- Hát én oda nem megyek. Én Calmorba mentem, de onnan is már visszfelé jövök.- válaszoltam
Nézett egy nagyot és intett az asszonynak,hogy "ok" ,akkor most ok itt leszállnak. Természetesen bocsánatot kértem, de látszólag nem különösebben izgatta fel magát,annak ellenére, hogy kilõttek egy csomó pénzt hiába. Szerencsére nem volt, agrsszív lelkülete. A probléma valószínuleg az volt,hogy az utolsó pénzükbõl vették meg a jegyet,mert egyenesen a bankautomatához mentek pénzt felvenni, egy következõ próbálkozáshoz.
Mivel Cadnam,Calmore és Calshot hasonló kezdõbet ûj û nevek, fõleg egy hadaró beszédben,ha hiretlen megkérdezték,- be kell,hogy valjam-,nem mindig tudtam,hogy mi,hol van.Ennek ellenére,azt gondolom,nem teljesen én "szúrtam" el a dolgot,mert amikor látta,hogy nem arra megy a busz,ahova szeretne menni,akkor szólnia kellett volna és akkor "korrigálhattuk" volna a "tévedést". De nem szólt, hanem végigülte büszkén,méltóságteljesen a "városnézést".
De itt nem ért véget a történet,mert a délelõtt folyamán találkoztam vele még egyszer,pár kilométerre távolabb,mint ahol kitettem õket utoljára. (Gondolom addig is bolyongtak.)
Ekkor kitört bennem(magamban) a röhögés és felajánlottam neki, hogy legjobb lesz, ha vesz inkább egy napi jegyet,azzal próbálkozhat egész nap és nem fog további pénzébe kerülni. Ezen õ is jót mosolygott, én pedig némileg "megnyugodtam", hogy mégsem haragszik rám.

Fenékmustra
Azt hiszem a buszosofõr az egyetlen szakma,ahol hivatalból,minden nõ fenekét meg kell nézni. Még mielõtt, ez miatt elítélnétek, tudni kell,hogy az ajtó becsukása elõtt meg kell bizonyosodni,hogy az utas elhagyta a busz területét,az meg ugye másképpen nem megy,csak ha az utas után nézünk. Lévén,hogy ilyenkor az utasnak a hátát látjuk,amirol mi meg nem tehetünk,ez a kényszerhelyzet áll elõ. Szegény lányok-asszonyok-6. érzéküknek köszönhetõen-,érzékelik is ezt és leszállván a buszról, zavarodottan húzzák-nyújtják pulóverjeiket,ingjeiket a hátukon lefelé, próbálván takarni azt,amit némelyiknél még egy asztalterítõvel sem lehetne eltakarni. De,hogy nem csak mi nézzünk itt a nõk után, bizonyítja a következõ kis történet is:
Egy szomabat délután a városközpontban "megállított" a piros lámpa egy útkeresztezõdésben. Unottan néztem kifelé a forgalomra,az elõttem áthaladó gyalogosokra, rátámaszkodva a kormánykerékre. Egyszercsak feltunt egy modell alkatú lány,aki tényleg megállta volna a helyét, akármelyik divatlapban. Mindenhol pontosan annyit pakolt neki a természet,ahogy az a (férfiak) nagy kívánságkönyvében meg van írva. Ráadásul úgy volt felöltözve,hogy ezeket a pompás idomokat a lehetõ legjobban ki is hangsúlyozta. Sz ûk, lábhoz símuló harisnyanadrág, és szintén sz ûk selyemblúz,ami csak a derekáig ért,kihangsúlyozva ringó csípõjét.
"Természetesen" én a forgalomra figyeltem,ezt csak azért írtam le,mert ennek jelentosége lesz a továbbiakban....:-) Ahogy ez a lány áthaladt elõttem,majd párhuzamosan folytatta az útját az én irányommal, végig tudtam követni a lejátszódó történéseket.
Ez az egész, a városközpontban,a városháza elõtt történt,amit "körbe fut" egy 40-50 cm magas kõfal,amire gyakran kiülnek az emberek. Most sem volt ez másképp,talán azzal a megjegyzéssel,hogy a "bírálóbizottság" csak 2 tagból állt,akik elõtt a mi "manöken" lányunknak el el kellett haladnia. Látszott rajtuk a fáradság,arcukba barázdát vésett a Nap,és ez a fáradtság,nem csak a mai 10-12 óra kemény munka ,hanem az egész életükben végzett kemény, fizikai munka eredménye. Az egész héten megkeresett kevés pénzt pedig nem részvényekbe fektették,hanem valamelyik pub "recepcióján" hagyták. A ruhájukból ítélve kõmuves segédmunkások lehettek,arcuk ápolatlanságából pedig valszín ûleg nem valami multicég recepciósai vagy üzletkötõi lehettek.
Summa summárum, valamilyen "szerencsétlen" kelet-európaiak lehettek- velem együtt-, akiket a "nyomor" hajtott ide és,hogy "túléljenek",mindent "elválalnak/elválaltak". De nem is baj ez,mert annál felszabadultabbak voltak, az el ûbb említett hivatalnokkal ellentétben,így nem rejtvén véka alá véleményüket,a hirtelen elébük "pottyant prédáról".
Mondanom, sem hogy a mi "bíráló bizottságunk" is kapott az alkalmon,hogy a lehetõ legjobban "elbírálja" a "húst". A következõképpen:
A "modell" elhaladása elõtt kiguvadt és felcsillanó szemekkel "kísérték" a "gazella" járását, alaposan szemügyre véve annak minden hajlatát és kommentálva azt. De az igazi "felmérés" akkor következett,amikor a nõ elhaladt.
A kissebbik (feltehetoen,annak lehetett több esze,mint általában) ekkor hirtelen felpattant és letérdelt az elhaladó nõ után.Mértani pontossággal, hosszirányban, annak hátra mutató szimmetriavonalában. Erre azért volt szükség,mert letérdelvén, pontosan ellátott a nõ combjai között. Hogy mit vizsgált,azt nem tudom(csak gondolom),de pontosan úgy nézett át a nõ combjai között,mint amikor kõmuves mester megrakja a falat és a végérõl belenéz,hogy egyenes-e és "vízben" van-e. Ezt a nézést csak az ismeri,aki már látott ilyet,....mármint falat. Ennek alapján állapítottam meg én is,hogy a bírálóbizottság tagjai vélhetõen az építõiparban dolgoznak.... :-)

Segíthetek?
Az egyik bevásárlóközpont megállójához közelítettem a busszal.Több utas várakozott ott, de én rám csak egy utas várt, jól elkülönülten a többitõl,a megálló szélénél. Arra lettem figyelmes, hogy valamit pánikszeruen keres, vélhetõen a jegyét. Ahogy közelebb értem,akkor látom,hogy könyékig benne van a melltartójában és ott matat ezerrel(egyébként elterjedt szokás itt,hogy a lányok-asszonyok a melltaróban hordják a telefont,cigarettát).De nem találja,amit keres, de nem találja.
Lassan közelítettem a megállóhoz,idõt adván neki keresésre és némiképpen élvezve is helyzetet. Amikor megálltam és beszállt a buszba,megmutatta a jegyét,mint kiderült nem azt kereste. Én viszont nem állhattam meg,hogy ne kérdezzem meg tole:
- Can I help You? (Segíthetek?)
Szegény asszony se köpni, se nyelni nem tudott zavarában. De hát õ dobta ilyen magasra a labdát.